Az 5 másodperces szabály évek óta terjedő konyhai mítosz, a közhiedelem szerint ugyanis ennyi idő alatt még a földre esett élelmiszeren sem tapadnak meg a baktériumok. Vajon igazak a híresztelések? Végre kiderült az igazság, előre szólunk azonban, hogy sokakat lelombozhatnak a kutatások eredményei...
Az 5 másodperces szabály eredete
Bár pontos források nincsenek arról, kinek köszönhetjük a szabály létrejöttét, Paul Dawson élelmiszerkutató alaposan utánajárt annak, honnan eredhet az urbánus legenda. Ahogy az a Marthastewart.com cikkéből kiderült, csaknem 800 évvel ezelőtt már maga Dzsingisz Kán is saját szabályrendszert vezetett be az étkezéseknél.
Állítólag a kán saját lakomáin bevezette a „kán-szabályt”: ha az étel a padlóra esett, addig maradhatott ott, amíg ő megengedte. Több évszázaddal később a világ egyik leghíresebb séfje és televíziós személyisége, Julia Child erősíthette tovább a mítoszt. A The French Chef című sorozat egyik 1960-as évekbeli epizódjában Child megfordított egy palacsintát, amely aztán a tűzhelyen landolt. Ezután visszatette a palacsintát a serpenyőbe, és viccesen megjegyezte, hogy mindig fel lehet szedni a leesett ételt, ha egyedül vagyunk a konyhában.
Bár ezek a történetek nem adnak magyarázatot arra, hogy miért az öt másodperc lett a mágikus szám, rávilágítanak arra, hogyan tanulhatták meg az emberek kezelni a leejtett ételt. De ha a biztonságról és a baktériumok kockázatáról van szó, vajon tényleg számít ez a rövid idő?
Sajnos az 5 másodperces szabályt dobhatjuk ki a kukába...
Dawson szerint, amikor az élelmiszer a padlóra (vagy bármilyen felületre) ejtjük, a szennyeződés mértékét elsősorban a padló „szennyezettsége" határozza meg, nem pedig az érintkezés időtartama. Egészen egyszerűen a baktériumokkal szennyezett padlóra eső étel baktériumokat fog felvenni, függetlenül attól, hogy mennyi ideig marad ott. Dawson még laboratóriumban is tesztelte az 5 másodperces szabályt. Ehhez ő és csapata csempét, fát és szőnyeget szennyezett be szalmonella baktériummal, amely az ételmérgezések egyik leggyakoribb okozója. Ezután párizsit (nedves étel) és fehér kenyeret (száraz étel) dobott a felületekre, majd várt 5, 30 és 60 másodpercet.
A csapat ezután megmérte a baktériumok számát az egyes élelmiszereken aszerint, mennyi időt töltöttek a földön. Dawson szerint mind a párizsin, mind a fehér kenyéren magas baktériumszintet találtak, függetlenül a felülettől és az érintkezési időtől. És bár voltak különbségek (például kevesebb baktérium volt a száraz ételeken vagy a szőnyeggel érintkező ételeken), mégis mindenhol figyelemre méltó mértékű volt a szennyeződés.
A lényeg: ha az étel egy felületre esik, akkor az baktériumokat vesz fel az említett felületről. Az érintkezési idő hossza nem befolyásolja vagy gátolja a baktériumok élelmiszerre kerülésének esélyét.
Bár az öt másodperces szabály mítosz, nem feltétlenül jelenti azt, hogy az élelmiszer nem biztonságos, miután a padlóra esett. Dawson szerint az étel elfogyasztásának egészségügyi kockázata számos tényezőtől függ. Ezek közé tartozik a felületen lévő mikroorganizmusok mennyisége és típusa, valamint az élelmiszer és a felület érintkezésének jellemzői. A biztonsági kockázat az ételt elfogyasztó személy egészségi állapotától is függ. Általánosságban elmondható az, hogy ha az ember immunrendszer legyengült, nagyobb a kockázata annak, hogy a szennyezett étel elfogyasztása után ételmérgezés alakul ki.
Tehát akár öt másodpercig, akár öt percig érintette az étel a padlót, a legjobb, ha az élelmiszerbiztonság érdekében kidobjuk, vagy ha olyan élelmiszerről van szó, alaposan lemossuk.
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Hozzászólások (0)