Kezdhetném úgy, hogy már kislány koromban is anyukám meg a nagyik körül tüsténkedtem...igaz lenne, de mégsem. Mindig szerettem a konyhában lenni, mert mindig olyanok vettek körül, akik szeretettel és legjobb tudásukkal készítettek ételt azoknak, akiket szeretnek. Sokáig ez pont elég volt. Mikor 2005-ben Pestről Pécsre költöztem, egyetemi tanulmányok végett, és már a hét elején elfogyott a "jó hazai", magamtól is nekiláttam a konyhai teendőknek. Aztán valahogy a mindennapjaim részévé, majd szenvedélyemmé vált.
Egy külföldi ösztöndíjnak köszönhetően összehozott a sors vagy húsz különböző nemzetiséggel, és az ő receptjeik és személyes történeteik alapján sok újdonsággal ismerkedtem meg. Bár a gasztronómia egyáltalán nem képezi részét az itteni tanulmányaimnak, úgy gondolom, az ételek elkészítéséhez, fogyasztásához való sokféle hozzáállás, a tálalás, a rengeteg új szokás az egyik legfontosabb dolog, amit itt megtanultam.
A hely, ahol főzök
Most éppen San Franciscóban, de mióta a NoSaltyhoz küldöm a jobban és kevésbe sikerült receptjeimet, álltam már a tűzhely mellett Pécsen, Budapesten, egy jó darabig pedig Bayreuthban. Egyébként bárhol, ahol van hely, alapanyag, és persze néhány jóbarát, akivel meg lehet osztani a végeredményt.
Ars poetica a konyhában
Van aki zenél,van, aki szobrászkodik, van aki fest. Én sütök-főzök. Ebben élem ki a kreativitásomat. Ez is egy művészeti ág :D
Amikor süteményt sütünk, általában jól bevált, megváltoztathatatlan technikákkal dolgozunk – legalábbis sok esetben nem ajánlott a változtatgatás – azért, hogy mindig tökéletes végeredményt kapjunk. Persze minden szabálynak van legalább egy kivétele.