Mindig inspiráló olyan nőkkel beszélgetni, akik járatlan ösvényeken haladnak. Beh Mariann 2014 óta egyengeti saját márkájának, a Bazsalikomos kertnek az útját , immár két könyvet is jegyez, workshopokat tart, és ugyanúgy ösztökéli két kislányát a természet szeretetére, a növények varázslatos hatásainak megismerésére, mint ahogy anno ő is tanulta a szülőktől, nagyszülőktől. Folyamatosak az új ötletei, küldetésének érzi, hogy mélyebb ismereteket adhasson át a fűszer- és gyógynövényekről.
fotó: Vass Nóra / Appleheart Photography
Úgy tudom, a nagypapád mellett, még egészen kicsiként szerezted az első kerti élményeidet.
Budafokon, együtt éltünk, egy nagy kétgenerációs ikerházban, ahol a kertben a nagyszüleimnek volt veteményese, üvegháza is. Én a legkisebbként folyamatosan a nagypapám körül sündörögtem, megengedte, hogy leszedjem az uborkát, hogy vágjam a szőlőt, és ez hatalmas élmény volt. A mamám nyugdíj előtt piacozni járt, a termesztett zöldségeket és fűszereket értékesítette. Szerettem ezt az életformát: büszkén vittem fel anyukáméknak a friss zöldséget, hogy ezt most el fogjuk fogyasztani. A kertből az asztalra út már akkor nagyon tetszett, és ez máig töretlen. Szerencsés voltam az általános iskolás környezettanárommal is, aki imádta a növényeket, és többször jártunk a gyönyörű kertjében. Gimiben már kikristályosodott, hogy növénytannal szeretnék foglalkozni.
14 voltam, amikor Szabadszálláson vettünk egy területet, ahol ma is élnek a szüleim, és elkezdődött a klasszikusok után például a menta, a bazsalikom nevelése is. Az első levendulapalánták Tihanyból, a nagy rozmaringbokrok…ettől pedig még jobban kötődtem.
Így tehát nem nagyon volt kérdés, hogy mi felé fogsz orientálódni. Pontosan milyen végzettséged van?
Az alapdiplomám, a BSc szerint kertészmérnök vagyok, a mester fokozatom pedig mezőgazdasági biotechnológus. Az utóbbi izgalmas a labormunka miatt, de kőkemény próbatétel volt, és sejtettem, hogy a steril boxban ülve nem tudom elképzelni magam a későbbiekben. Annál inkább a természetben, és más emberekkel. Kipróbáltam magam sales oldalon egy biotechnológiai cégnél, aztán Bács-Kiskun megyében hasonló pozícióban a mezőgazdaságban is. Utána megszületett az első lányom, és amikor négy hónapos volt, már belekezdtem a Bazsalikomos kert projektbe. Szerettem volna továbbvinni, amit mi otthon csináltunk, és amit a barátainknak ajándékoztunk.
Ezek voltak a gyógyteák?
Igen. Nekünk evidencia otthon, de szép, igényes csomagolásban képzeltem el a keverékeket, amilyenekre én is vágytam. Mikor elkészítettem az elsőket, jött egy intenzív időszak sok piacolással, megkereséssel, kapcsolatépítéssel. És aztán jöttek a workshopok is, amik a covid miatt online folytatódtak. Viszont a következő fejezet már itt lesz Kecskeméten, mert belefogtunk egy régi ház felújításába, amihez nagy kert is tartozik, és itt talál majd otthonra az egész Bazsalikomos kert, a workshopokkal együtt. Itt nem kell majd alkalmazkodnom semmihez: hogy milyen illatok vannak a házban, hogy milyen tárgyak vesznek körül...mind az én döntéseim lesznek. Egy kertre néző szobát képzelek el, hosszú asztallal, sok meghívottal, közös alkotással.
Vagyis alkalomadtán kimenni a kertbe, leszedni a fűszernövényeket mondjuk, és azokról tanulni, azokkal dolgozni?
Pont így! Akár gyerekcsoportokkal is.
Látod, sokat ad, ha már apróként összekapcsolódsz a természettel. Én sem lennék most itt, ha nem követem a kertben a nagypapám. Ezt az évet szeretném a fejlődésre és a tervezésre fordítani, megélni a ház felújításának minden pillanatát!
Hogy látod, mennyire fogékony ma a magyar a konyhakert, a fűszerkert telepítésére és gondozására?
A konyhakert azért macerásabb, de a fűszerkertet és a balkonkertészkedést szeretik. Ahogy itthon, Kecskeméten szoktam sétálni, sajnos azt látom, hogy inkább dísznövényekkel töltik meg a kertet… pedig mennyi olyan dekoratív növény van, ami ehető is! Gyönyörű négyévszakos díszbokor a rozmaring, jól tűri a fagyot is. Bukszus helyett miért nem választjuk őt? Petúnia és muskátli helyett jöhetne az árvácska, ami szintén ehető. Vagy a begónia, a mini szegfű, a körömvirág, a büdöske, a sarkantyúka is jó választás. Ha faültetés, akkor ajánlom a hársfát, télen igazi csodaszer a teája. A készülő ház kertjében erre törekszem majd, hogy minden ültetett növény fogyasztható legyen. De a konyhakert tényleg nehezebb vállalás, szóval ebben a témában is írnom kéne egy könyvet. (nevet)
Hogy látod, inkább a tevékenység ragadja meg az embereket, vagy az eredménye?
Mindkettő persze. A kertészkedés kikapcsol, relaxál, ellazít. Már csak akkor is, ha a teraszon van néhány fűszernövény, és munkából hazaérve fél órát rájuk szánunk. Aztán amikor a saját mentából készül a limonádé, az igen jó érzés.
És mit szólsz a konyhapulton való nevelgetéshez?
Őszintén? Lakásba az egzotikus növények, a pozsgások valók, nem nagyon tudok mondani olyan fűszernövényt, aki kifejezetten jól érezné magát a konyhában.
Az üzletekben kapható cserepes darabok is azért vannak, hogy azonnal leszüreteljük őket, és ételhez, italhoz rakjuk őket, nem azért, hogy keservesen nevelgetni próbáljuk őket, és ne legyen sikerélmény.
Mégis sokan tartanak az ablakban bazsalikomot, mentát például.
A bazsalikom, a koriander például szabad földben érzi magát igazán jól, akkor van elemében, szárba szökken, fél méteres-méteres növények lesznek belőlük. A cserép és a beltér nem az ő közegük egyszerűen.
És akkor itt van nekünk a levendula is, aminek egy egész kötetet szántál. Nagy szerelem ez a szép és illatos növény?
Abszolút az, hiszen annyira sokrétű, igazi multifunkcionális növény, ami mutatós, finom, és a gyógyító hatásáról sem szabad megfeledkezni. Szerintem nekem nincs olyan nap, amikor ne használnám valamire az illóolaját, virágzatát és a leveleit, amik szerintem talán még ízletesebbek, mint a virágzat. Nem találkoztam nemzetközi viszonylatban sem a levendulának szánt könyvvel, így magam láttam neki. Szerencsére egyre jobb a helyzet Magyarországon, sokan termesztik a nagyon jó minőségű levendulát. 80-100 évvel ezelőtt nagy kultúrája volt a levendulamezőknek, és szerencsére ez most reneszánszát éli.
A bazsalikom és a levendula szeretete kiderül a karrierutadból is, de mely növényekhez kötődsz még jobban?
Itt van például a petrezselyem, amit egész évben tudsz termeszteni, és háttérbe szorul a sok mediterrán fűszernövény miatt, pedig fantasztikus az íze, az aromája. De az oregánót és a majorannát is nagyon kedvelem.
Nem tudsz besokallni tőlük? Nincs az, hogy kicsit parkolópályára teszed valamelyiket?
A levendula könnyen csömört okozhat, ha egy kekszben mondjuk túl van tolva, és parfümös az íz. A virágok direkt felhasználása helyett én ajánlom például, hogy felmelegített vajban pár percig alacsony hőfokon főzzük a virágzatot, majd szűrjük le. Ekkor lágy, elképesztően kellemes levendulaízt kapunk, nem harsány egyáltalán. Jól kijön a citrusos, grapefruitos ízvilága is. Tényleg nagyszerű növény, és remélem, hogy sokan viszik be a konyhába is, hogy szépségén és illatán felül a gasztronómiai értékét is megismerhessék.
Tetszik, hogy mindenképp szeretnéd átadni a lexikálisabb tudás mellett a természethez kapcsolódás örömét is.
Nekem fontos célkitűzésem ez, nemcsak a levendula, hanem a többi ehető növény kapcsán is. Ha beindulnak majd a workshopok a saját helyemen, akkor újra lesz alkalmam folytatni ezt a misszióm. Addig pedig inspirálódom, tervezek, írok, és folytatom a munkát.
Címlapkép: BOOOK Kiadó/Wertán Botond
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg a legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon vagy a YouTube-on!
Még több izgalmas interjú itt:
- „Nagyon nagy fantáziát látok a zöldségekben!” — interjú Bicsár Attila kreatív séffel
- „Szerintem a római lesz az új nápolyi pizza” – az Anyukám mondta egyik alapítója, Dudás Szabolcs mesélt nekünk
- „Hogyha valamit elkezdek, akkor azt lehetőleg meg kell nyernem” – interjú Szabados Ágival, a népszerű híradóssal
Hozzászólások (0)