Rebarbarás eperlekvár
Ahogy már az epres sajttortánál írtam, vasárnap megszedtük magunkat sok-sok eperrel. Azt is emlegettem, hogy az Egyesült Királyság - konyhai szempontból immár sokadszorra - ismét leírta magát a szememben, a lekvárfőzési kultúra teljes hiányával. De persze logikus, hogy nem árulnak szalicilt - ők nem főznek lekvárt, csak dzsemet, amiben ugyanannyi a cukor, mint a gyümölcs, nincs tehát szükség kémiai anyagokra. Amit a rebarbara hozzáadásával az eperlekvárból alkottam, most így lekvár és dzsem közötti, az otthon megszokottnál cukrosabb és édesebb, de az angol töménységig azért nem "süllyedő" édesség lett. Mivel én fele mennyiségből főztem (az 1 kiló eper fele sima, fele rebarbarás), és nem is rossz a végeredmény, bízom benne, hogy előbb elfogy, minthogy megromlana. Azért ha nagyobb adag készül, lehet, hogy tennék bele valami rákkeltő anyagot is... :)
Hozzászólások (2)
Én nem szoktam semmilyen kémiai tartósítást használni eltevéskor. Egyszer? száraz dunszt és kész. Forrón üvegekbe töltöm aztán jó szorosan egymás mellé teszem egy vastag pléden és jó alaposan bebugyolálom és teljes kihülésig benne tartom. Még soha nem romlott igy meg semmi amit eltettem.
Reméljük, ez se fog. Egyébként ahány ház.. :)
Ma kipróbáltam. Még soha nem párosítottam ezt a két növényt, de annyit olvastam már róla, hogy milyen finom, hogy muszáj volt...húú...amióta belekóstoltam, azóta nem tudom kiverni a fejemb?l az ízét...úgy t?nik engem is végérvényesen elcsábított ez az ízkombináció, s miután van eper is s rebarbara is a kertben, attól tartok, minden évben el fogom ezt készíteni... Nagggyon finoooom! :-)