A munkám része a receptírás, ezeknek a fejlesztése, lefőzése hétről hétre, és ebbe gyakran beleesik, hogy kifejezetten egy-egy alapanyaggal vagy technológiával foglalkozom, ami a legjobb lehetőség arra, hogy magamat is fejlesszem, hogy új dolgokat vigyek a saját, otthoni főztömbe is. Az elmúlt néhány évben azt vettem észre, hogy fokozatosan egyre kevesebb húst vagy tejterméket tartalmazó ételről írok, ilyesmiket főzök, és szinte alig van igényem arra, hogy húst vásároljak, pedig nem vagyok vegán, és ritkán tudatos ez a dolog. Lassan beépült csomó olyan recept, amihez nem kell hús (a tejtermékeket nem tudom egyelőre elengedni), és ha van rá idő, szívesen tesztelek ilyesmiket otthon is.
De egy dolgot sosem értettem, annak ellenére sem, hogy nem én vagyok a célcsoport: miért kell nem-vegán dolgokat vegánra formázni?
Hallottatok már vegán Rákóczi-túrósról? El tudjátok képzelni, hogy jó lehet? Kérdezték már tőlem, hogy hogyan lehet elkészíteni, és akkor végigfuttattam az agyamban: a tésztát lehet kókuszzsírral sütni (a margarint hagyjuk is), a túrós rész jellegzetes állagát főtt kölessel lehet utánozni, a tetejére mehet aquafabából vert hab, a lekvár meg lekvár, azzal nincs gond. A vége lehet, hogy jó ízű (nem tudom), lehet, hogy hasonlít valamennyire az eredetire, de az egész nem lesz más, mint egy utánzat. Ugyanígy a szejtán- vagy tofupörkölt, a vegán parmezán vagy a vegán tejföl.
A zsigeri reakcióm az, hogy ez teljes hülyeség, de aztán bejönnek ennél megengedőbb gondolatok. Ha egész életünkben ott volt a túró, a tejföl, a sajt, kolbászok, húsok, akkor egyértelműen nehéz ezeket a szokásokat hirtelen letenni. Hiányozni fog a tejföl a bablevesből, a sajt a paradicsomos tésztáról, a kolbász a paprikás krumpliból. Ragaszkodóak vagyunk, és egyszerűen így működünk: keressük a megszokottat, az otthonit, az ismerőset, amihez vissza tudunk nyúlni, amihez tudunk kapcsolódni.
Akkor mégis mi bajom van a vegán Rákóczi-túróssal? Az, hogy talán ez az a műfaj, ami miatt olyan prekoncepciók vannak a vegánsággal kapcsolatban, ez az, ami baromi rossz reklámot csinál a növényi alapú étkezésnek. Az a cél, hogy jól és jót együnk, és ez nincs másképp akkor sem, ha az ételben nincs állati eredetű alapanyag - egy étel ne annak ellenére legyen jó, hogy vegán (“ahhoz képest, hogy vegán, egész jó ez a süti!”), hanem csak egyszerűen legyen jó, maximum zárójelben készült állati eredetű alapanyagok nélkül.
Szuper vegán receptek vannak már, amiket könnyen be lehet építeni a hétköznapokba, egyszerű alapanyagokból is lehet színesen, izgalmasan főzni, és az ilyen fajta étkezés nem egyenértékű azzal, hogy valaminek az utánzatát kell hajszolni mindenáron. Lehetnek átmeneti megoldások, amik működnek, biztos, hogy vannak olyan ételek, amiket könnyen és jól lehet “vegánosítani”, de szerintem akkor sikerülnek ezek jól, ha nem az erőlködés érződik belőle, hanem a jó ízek.
Egy másik szempont, ami inkább a feldolgozott élelmiszerekre vonatkozik, az az, hogy sokan abban a hitben vannak, ha vegán feliratot látnak a címkén, akkor azt egészségesnek gondolják. Ezek a termékek árban jóval magasabbak, mint a nem-vegán eredetijeik, így persze igaz lesz, hogy vegán konyhát fenntartani költséges.
Nem lehet persze ebben igazságot tenni, én egész biztosan nem is szeretnék, de ahogy a korábban megkérdezett profi séfek és cukrászok is elmondták: ez egy olyan műfaj, amit még tanulnunk kell, felfedezni azokat a technológiákat, amelyekkel ezt az új irányt ki lehet maxolni anélkül, hogy silány utánzatokkal, félmegoldásokkal akarnánk kibekkelni egy olyan életmódot, amiben jóval több rejlik, mint helyettesíteni és megúszni. Végülis húsból sem próbálunk meg zöldséget csinálni.
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Receptek és ötletek, amellyel megszeretheted a vegán ételeket:
Hozzászólások (0)